Hungarian Queen Fan Club - 1982 óta

Újból Freddie, illetve még mindig Freddie. Mi, saját otthonainkban ücsörögve hajlamosak vagyunk fennhagyni az ideákat a felhők közt, pláne, ha távol vagyunk és voltunk a történésektől. De Freddie valóban létezett, egy jópofa srác volt, Felthamból, tudod, a Gladstone Avenue-ról. Ahol van az a megannyi sorház. 1964-ben költöztek ide a családjával Zanzibárról. Aztán a korszak hangulata, a színes ruhák, a rockandroll, a világváros, a millió ember és lehetőség, és nem utolsósorban az emberek általános attitűdje megváltoztatta, vagy inkább kiteljesítette személyiségét. Persze, közben járt ő suliba is, na meg ládákat pakolt a Heathrow-n órabérben. Hogy a többit tudod? Persze. Hogy jött Brian, meg Roger? Na meg John?! Ó, hát azt is?

Freddie legendás előadóként és dalszerzőként távozott 18 évvel ezelőtt. Életteli előadásmódja viszi őt az új generációk felé. Nagy-Britanniában is csodabogarak a csodabogarak, és elismertetésükre hosszú munka után kerül sor. Feltham elöljárósága most közreműködött abban, hogy Freddie Mercury megkapja az első állandó emlékművet Nagy-Britanniában, amelyet november 24-én lepleztek le, a High Street-en, a Town Centre-ben.
Az üzletek által körbezárt autóparkolóban volt a színpad a Mercury nevű tribute-banda fellépéséhez, volt nagy kivetítő is, a népek persze gyűltek, rengeteg volt a sárgamellényes rendező is. Kissé bentebb állt egy sátor korlátokkal körbevéve, benne nagy sürgés-forgás. Sok rajongó felhúzta a Queen-es pólókat, az emberek beszélgettek, fényképeket hoztak magukkal. Ünnepi volt a hangulat, tiszteletteljes, és várakozással teli – tudni lehetett, hogy Freddie mamája és húga is jönnek, sőt, az egykori kolléga és barát, Mr. Brian May is tiszteletét teszi.
A tribute-banda jó egy órát játszott, majd a képernyőn a BBC egyik összeállításával elkezdődött az esemény, melyet addigra már 2-3000 ezren figyelhettek. Aztán a történések a lesátorozott helyszínen folytatódtak. Bevonult a város elöljárósága, sok nyakkendős-kosztümös. Majd a bejáratnál megjelent Mrs. Bulsara és Kashmira és a hórihorgas May a kísérőkkel. Üdvrivalgás! A speech-et a Mayor kezdte, aki inkább Mikulásnak öltözött és nézett ki – időszerűen. Mondott néhány bagatellséget, utána viszont megható pillanatok következtek. Freddie anyukáját segítették a mikrofonhoz, lánya fogta a kezét. Pár szót mondott, meghatót, megindítót. Brian érkezett ezután, és felidézte, hogyan is hallgatták annakidején a sztereó hangokat Freddie szobájában a Jimi Hendrix-bakelitekről, és hogy is festett minden akkoriban, a 60-as évek végén, a 70-es évek elején. Ezek vegytiszta személyes élmények voltak, ahogy Brian beszél Freddie-ről.

Az emlékművet ekkor kibontották a takarásból. Egy színes, nemes, elegáns csillag alakú megemlékezés, a járdába beleépítve, amint azt a fényképen is láthatjátok.

Brian nem engedhette meg, hogy ennyi összegyűlt embernek ne ajánljon fel egy-két potya aláírást, hát persze, hogy – rendezői kísérettel – dedikálásba kezdett. Ez eltartott vagy 30 percig, ezután lehetett közelről megtekinteni az emlékművet. Érzelmes volt ez az egész, nagyon érzelmes. 

Freddie Mercury egy jópofa srác volt, tudod, a Gladstone Avenue-ról, Feltham-ből, aztán Kensingtonban élt. A Queen-nel a világ legnagyobb rockzenekarává váltak, fényévekkel előzték meg korukat. Zenéjüket átszövi a műveltség, a tehetség, a különböző kultúrákból vett motívumok, a barátság, az érzelmek lenyomatai, a szorgalom, és megannyi jó dolog még. Amit kapni lehet Freddie-től, az a teljes élet. Egyszer megfogalmazzuk a megfogalmazhatatlant. Majd ha mi is időtlenné válunk.

Szöveg és kép © Rásó Attila