Hungarian Queen Fan Club - 1982 óta

Varga Miklós énekes a Pandora’s Box együttessel vált ismertté a nyolcvanas évek elején. 1983-ban már a Varga Miklós Banddel adta ki „Európa" című lemezét, amelynek címadó dala az egész kontinensen hatalmas sikert aratott. Az „István, a király" rockopera címszerepével pedig végképp beírta nevét a magyar rockzene történetébe. Azóta számos rockoperában, filmben és lemezen hallhattuk, láthattuk őt.
1992-ben már szerepelt egy Queen emlékkoncerten, amit még a HQFC szervezett a Petőfi Csarnokban. Most ismét Queent fog énekelni az Egy bohém rapszódiájában, és ezúttal magyarul.

 
Mennyire kedveled a Queent?

Régebben nem igazán kedveltem. Engem valamiért nem fogott meg Freddie Mercury hangja. Meghallgattam, de nem volt a kedvencem. Ez azért érdekes, mert most, hogy volt alkalmam közelebbről megismerni Mercury munkásságát a dalokon keresztül, kicsit furcsa is, hogy a halála után ennyi évvel jöttem rá, hogy ő mennyire zseniális énekes volt. Amikor a rádión keresztül hallgatja az ember a dalait, akkor az vagy bejön, vagy nem. Kinek a pap, kinek a papné, mondhatnánk. Most, hogy kicsit közelebb kerültem az ő zenéjükhöz, azt kell mondanom, hogy nem csak Mercury zseniális, hanem Brian Maynek is olyan hihetetlenül egyedi világa van, amely csak a legnagyobbaknak a sajátja. Amikor bárki megszólal bármilyen hangszeren, legyen az énekhang, vagy valamilyen hangszer, és azt hozzá lehet kötni, akkor az azt jelenti, hogy az egy egyéniség. A rock zenét elég sokan művelik ezen a Földkerekségen, de csak a legnagyobbak képesek arra, hogy ezen a műfajon belül egy olyan egyéni hangzást, egyéni zenei világot tudjanak megszólaltatni, ami csak őrájuk jellemző, és nem köthető senki máshoz.

Hogyan kerültél be ebbe a produkcióba?

Miklós Tibi keresett meg január környékén, hogy készül egy Freddie Mercury emlékestre.
Kitalálta, hogy felkér néhány énekest, és csinál egy egész estés előadást, ahol a dalokon van a fő hangsúly, de mégis van egy keret játék. A dalok között narrátor szerű átkötő szövegek lesznek, amely során mi, énekesek Freddie életének egyes állomásait meséljük el.
Tehát nem csak egy hagyományos koncert hallható, hanem lesz valami kis története is a dolognak.
Az egyik dalom előtt én Elton Johnként fogok megszólalni. Egy rövid visszaemlékezés lesz arról, amikor Elton meglátogatta a haldokló Freddiet az otthonában, aki elmesélt neki egy történetet a pályája kezdetéről.

Hány dalt fogsz énekelni?

Kettőt szólóban és még egy-két dalban közreműködöm. Az egyik szólóm a These Are The Days Of Our Lives, ami szerintem egy érdekes, nem az a hagyományos Queen hangzású dal. E mellé választhattam még a Winter’s Tale-t vagy az In My Defence-t. Hallgattam, hallgattam, és azon gondolkodtam, hogy vajon melyiket tudnám könnyebben elénekelni. Aztán, rájöttem, hogy mind a kettő borzalmasan nehéz. Végül az In My Defence mellett döntöttem. Valahogy több érzelmet, több lírát találtam benne. De bizony tartottam tőle, hogy ebbe nekem beletörik a fogam. Én is idősödöm. Nekem sem úgy szólalnak már meg a magas hangok, mint akár öt-tíz évvel ezelőtt. Az első próbálkozások után azt hittem, hogy ebbe belebetegszem, hogy én ezt nem fogom tudni elénekelni. És már majdnem visszaadtam a dalt, amikor mégis erőt vettem magamon, és azt mondtam, hogy ezt meg kell csinálni. Ez olyan jó nóta, hogy ezt egyszerűen meg kell csinálni! Bementem a stúdióba és megcsináltam. De ezzel még nem vagyunk túl semmin, hiszen ha a stúdióban egy-egy hang nem jön ki, akkor újra neki lehet futni, de élőben csak egy esélyed van. Vagy sikerül, vagy nem. Ha nem lennék biztos benne, hogy meg tudom csinálni, nem vállaltam volna. Ráadásul minden dalt az eredeti hangnemben fogunk előadni.

Korábbi musical szerepeidhez képest mennyiben más ez a feladat?

Amikor egy musical vagy rockopera elkészül, és annak én játszom az egyik szerepét, akkor ott én alakítom ki, hogy az milyen lesz. Onnantól kezdve, ezt hozzám fogják mérni. Na, de itt, amikor valaki már ilyen színvonalon elénekelte ezeket a világslágereket, akkor ezt ahhoz fogják mérni. Tehát ez sokkal nehezebb feladat. Még annak ellenére is, hogy volt olyan rockopera, mint például a Megfeszített, ami egy nagyon-nagyon nehéz feladat volt az életemben, de mégis csak hozzám kötik, mert az ősbemutatón én játszottam a főszerepet. Még ha nagyon nehéz is a dal, azon tudok alakítani. Na, most egy Freddie Mercuryhoz nem lehet hozzányúlni, mert abban a pillanatban azt fogják mondani, hogy „Ja, kérem! Hát akkor minek vállalja el, ha nem tudja elénekelni?"
Az is nehezíti a feladatot, hogy Mercurynak hihetetlenül egyedi, sajátos világa volt. Azt a hangzást nem lehet visszaadni. Aki megpróbálja ugyanúgy elénekelni, az rajta vesztett.
Egyetlenegy módszer van. Ha valaki át tudja ültetni a saját egyéniségére. Ahogyan Paul Rodgers is tette. Nemrég voltam Brassóban koncertezni, és útközben hallgattuk a Queen+Paul Rodgers koncertfelvételeket. És én le voltam nyűgözve. Paul Rodgerst amúgy is szeretem. Nekem ő az egyik alap énekes. Az egyik nagy tanítómester ebben a szakmában. De hát félő volt, hogy azért neki is beletörik a bicskája. Hiszen ő nem rendelkezik olyan hatalmas hangterjedelemmel, mint Mercury. És zseniálisan megoldotta. Egy pillanatig nem éreztem azt, hogy megpróbálja túllépni a saját korlátait. És azért volt zseniális a koncert, mert kaptam egy olyan esszenciát, amelyről nem tudtam, hogy ez most tulajdonképpen egy Bad Company vagy egy Queen koncert. Mert a kettő tökéletesen egybe olvadt. A Bad Company nótákban benne volt a Queen, és amikor Queen nóták szólaltak meg, az nem csak Queen volt, hanem Bad Company is. Zseniálisan tudta megoldani, hogy nem akart Freddie Mercury lenni. Ő megmaradt Paul Rodgers, és mégis egy élvezhető Queen koncertet kaptunk.

Saját koncertjeiden szoktál-e feldolgozásokat, esetleg Queen dalokat előadni?

Külföldi dalokat egyáltalán nem. Van egy lemezem, amin külföldi dalok magyar feldolgozásait éneklem, de ebben nem szerepel Queen dal. Viszont a magam szórakoztatására összeállítottam néhány „rock hits" cd-t, amin kedvenc előadóim (Bruce Springsteen-től a Deep Purple-ig, a Bachmann Torner Overdrive-tól Bryan Adams-ig) dalai vannak, és ezeket szoktam hallgatni autózás közben, a kereskedelmi rádiók marhaságai helyett. Az egyik ilyen cd-n ott van a Bohemian Rhapsody is. Függetlenül attól, hogy a Queen nem volt a kedvencem, de ettől a daltól én mindig le voltam nyűgözve. Azt mondtam, hogy ez ennek a műfajnak a kvintesszenciája. Nagyon össze lett rakva zeneileg. Ilyen vokált produkálni! Ehhez hihetetlen zenei tudás és érzékenység kell. Komplett, gyönyörű szép harmóniák szólalnak meg emberi hangon. Ennél szebb nincsen.

Milyen szerepléseid, terveid vannak mostanság?

Főleg szólóban járom az országot, hála Istennek elég sok fellépésem lesz a nyáron. Sajnos zenekarral nagyon nehéz eladni bármit is, így a Varga Miklós és a Banddel ritkábban koncertezünk. Vikidál Gyula barátommal tizenöt éve alapítottuk a Boxer zenekart, amellyel viszont havonta játszunk a budapesti Old Man’s Pubban. Az Egy bohém rapszódiáján kívül egy másik színházi produkcióban is szerepelek. Az Egri csillagokban Jumurdzsákot játszom.
És készül az új szóló lemezem, amelyhez felkértem Miklós Tibit a dalszövegek megírására.
Az ő közreműködésének azért is örülök, mert bár régóta ismerjük egymást, de eddig még sosem dolgoztunk együtt. Ő egy zseniális szövegíró, hiszen a rengeteg rockoperán és musicalen kívül sok dalszöveget írt a Generálnak, az MHV-nak, a Vikidál-Homonyiknak, és még sorolhatnám. Meg kell jegyeznem azt is, hogy szerintem a Queen dalokat is gyönyörűen leszedte. Nem ment el más irányba, és írt „kéket-zöldet", hanem majdnem egy az egyben fordította le, ami bravúros teljesítmény, hiszen a két nyelv elég távol áll egymástól.

Készülő albumodra Te írod a zenét? Milyen lesz a stílusa? Mikorra jelenik meg?

Én nem vagyok egy termékeny szerző. Életemben írtam talán tíz-tizenöt dalt. Mondjuk ebből az egyik elég jól bejött. Ez az Európa. Lehet, hogy erre az új albumra is fogok írni egy-két számot. Amúgy Retzler Péter jóbarátom és zenésztársam irányításával készülnek a dalok. Legutóbbi két lemezemen is javarészt az ő szerzeményei szerepelnek. Azok kicsit funky-s, groove-os dalok voltak. Most egy kicsit megpróbálunk megint a rock felé elmenni. Minden bizonnyal keményebb lesz, ahogy az élet is keményebbé válik. Legkorábban őszre várható, de az is lehet, hogy csak jövő tavasszal jelenik meg.

Mi a véleményed a mai zenei életről?

Az igazán nagy sikereket mindig azok érik el, akiknek egyéniségük van. Ez a legfontosabb, no meg a hitelesség. A hallgató elhiggye azt, amit hall, s nyújtson neki élvezetet. A rock zenét már olyan sokszor eltemették, de újra és újra föléled. Tőlem hadonászhatnak itt a rapperek orrvérzésig, az nem nekem való zene. A zene nálam ott kezdődik, hogy ha hallok valami olyat, amire azt mondom: „Na, ezt nem tudta volna bárki megcsinálni!" Tehát nem elég az, hogy beprogramozzuk a computerbe a dobot meg a bőgőt, és elkezdünk rá szövegelni valami sületlenséget. Ez nekem nem zene. A zene ott kezdődik, amikor valaki lefog egy G-dúrt, egy C-dúrt, vagy uram bocsá’ valami szeptimet vagy szűkítettet és megszületik a ZENE. Amikor valaki ura a hangszerének. Amikor a hangszer meg tud szólalni. Amihez tanulni kell, meg kell ismerni a hangszert, meg kell ismerni a zenét. Tehát zene csak zenész által születhet. Az a sok amatőr, akik próbálkoznak ezzel-azzal, abból nem lesz zene. És ez már oly sokszor bebizonyosodott. És nem véletlen, hogy akár idehaza, akár külföldön azok az öreg rock „bölények", akik letettek valamit az asztalra, még mindig ott vannak, még mindig számon tartják őket, még mindig léteznek. Én nagyon büszke vagyok arra, hogy bár van közgazdász diplomám és geológus végzettségem, mégis közel harminc éve az éneklésből élek. Nem kellett mellette üzletet nyitnom, vagy taxizni, vagy bármi mást csinálni. Én ebből meg tudok élni. És úgy, hogy nem vagyok a kereskedelmi csatornáknak az üdvöskéje. Azt sem tudom lassan, hogy a „királyi" televízió merre van már. Olyan régen voltam bent. Tehát mostohán bánik velem is az úgynevezett média. És ennek ellenére nem panaszkodom. Járom az országot, hívnak. És a koncerteken a 8-10 éves gyerekektől kezdve a nyolcvan éves nénikig sokan odajönnek hozzám, szorongatják a kezemet, éneklik a dalaimat. Kell ennél több?

Varga Miklós honlapja