Hungarian Queen Fan Club - 1982 óta

Brian és Anita összeházasodtak - amint mi is beszámoltunk róla - egy szigorúan szűk körű ceremónián. Aztán nászútra utaztak Velencébe, három boldognak és nyugodtnak ígérkező napra. Sajnos, nem jött össze. Minden további bevezetés helyett álljon itt a levél, melyet Brian a múlt héten küldött a Daily Mail nevű napilapnak.

"NYÍLT LEVÉL A DAILY MAIL-NEK
KÜLDTE
BRIAN MAY
Kedves Ms Wingett!

Köszönjük a gratulációkat, de hozzá kell tennem: Anita és én mélységesen megdöbbentünk azon, hogy a jelenlegi szituációban interjú-kérő levelet küldött nekünk.

Ön és Mi különböző világban élünk, Fiona, olyannyira különbözőben hogy bizonyára nehezen érti meg, a hozzánk hasonlók mennyire gyűlölik és megvetik az olyan szennylapokat, mint a Daily Mail. Gyerekkoromban a szüleim Mail előfizetők voltak, és akkor úgy tűnt, ez a lap általában ésszel, és bár felszínesen, de legalább elfogulatlanul, némi ízléssel és tisztelettel bánik a hasábjain bemutatott emberekkel. Sajnos úgy érzem, a Daily Mail ennek a jellemrajznak ma semmiben nem felel meg. Valójában az én és sok barátunk szemében a lap ugyanolyan mélyen van, mint a Sun, a News Of The World vagy a People: mert gonosz, aljas és erőszakos módon, fáradhatatlanul és érzéketlenül támadja hétről-hétre a közéleti személyiségeket egy kicsivel nagyobb példányszám elérésének reményében.

Én és a hozzám hasonló emberek azért űzik mesterségüket, mert azt gondoljuk, ebben vagyunk jók és némi örömet okozhatunk másoknak. Mert jók vagyunk, ismertté váltunk, de komolyan nem gondoltam volna rockzenész pályám kezdetekor, hogy a siker együtt jár majd azzal, hogy az angol sajtó megfoszt magánéletemtől és méltóságomtól. Nem gondoltam volna, hogy az ár, amit fizetnem kell az lesz, hogy mocskos lesifotósok ólálkodnak körülöttem, hogy egy nyugodt pillanatban lekapjanak, és hogy a képet valami újságban látom majd viszont, gúnyos megjegyzések kíséretében; vagy hogy a kapun kilépő gyermekeimre fényképezőgép lencsék tapadnak az iskolába vezető úton, vagy hogy sírva jönnek haza, mert valaki az iskolában hazugságot olvasott az apjukról egy lapban, pokollá téve ezzel az életüket.

Ön, Ms Wingett, sok tekintetben talán kedves ember, de bizonyára megérti, hogy a lapjában megjelent, a nászútunkon lekapott fényképek akaratunk ellenére készültek, és teljes mértékben lehetetlenné tették hogy néhány privát percet töltsünk egy távoli, romantikus helyen. Bizonyára nyilvánvaló Önnek, hogy mindent megtettünk azért, hogy házasságunkat szűk körben tartsuk, bármilyen újság jelenléte nélkül, de az Önhöz hasonlók kémeket tartanak mindenhol, és persze valamelyik szemétláda kiszivárogtatta az információt. A ceremónia alatt végig sikerült a betolakodókat távol tartanunk, de ezt csak biztonsági őrként viselkedő barátainknak köszönhetjük, valamint csapdáknak, és egy élő láncnak, amely távol tartotta a rohadékokat.

Bárcsak el tudná képzelni, mit jelentett számunkra a kedvenc menedékhelyünkre, Velencébe menekülni, ahol kedves olaszok normális emberekként kezeltek bennünket, úgy, mint akiket kedvelnek és tisztelnek. Bárcsak el tudná képzelni, milyen érzés volt nyugalmasan gondolázni, majd hirtelen farkasszemet nézni egy szomorú életű angol "profi" fényképezőgépével, akit az Ön újságja azzal bízott meg, hogy a nyomunkba szegődjön. Csak hogy tudja: NEM esett az eső, csak azért tartottunk ernyőt a fejünk fölé mert a gondolás a kezünkbe nyomta, hogy megvédjen a lesifotóstól - mert sajnált minket. Bárcsak érezné a dühömet, amiért a nyugalom perceit visszataszító üldözéssé változtatták, mert a szemétláda egy bérelt vizitaxival követett minket, s nem volt előle menekvés. Abban a pillanatban a nászútunk varázsa végetért - egyetlen lépést sem tehettünk utána a nyomasztó gondolat nélkül, hogy teleobjektívek szegeződnek ránk.

És, persze, néhány nappal később arra ébredtünk hogy a "nászutas képeink" a Daily Mailben vannak. Igen, természetesen, a várt gyatra, rossz minőségű képek ezek, ahogy ülünk a gondolában - szomorúan és idegesen - nagyon is másként, mint a parazita felbukkanása előtt. Hát persze, hogy felháborodottak voltunk - és nem az időjárás miatt - hanem mert mélységesen meg voltunk sértve. És természetesen ott van a képaláírás az olcsó poénnal, és a kitalációkon alapuló cikk is, benne az angol sajtó rólunk kialakított véleményével. És persze, mint minden ilyen alkalommal, most sincs értelme tagadni a leírtakat, vagy rágalmazásért perelni a lapot, hiszen az csak még több okot adna Maguknak hogy több példányt adjanak el a rólunk szóló cikkekkel - ez is csak támogatná a piszkos üzletüket.

Nem, NEM akartuk hogy kémkedjenek utánunk. Nem, NEM vágyunk arra, hogy "hírességként" kezeljenek - már a szótól is felfordul a gyomrom. Csak arra a kiváltságra vágyunk, hogy legyen egy kis magánéletünk, mint a normális embereknek, legalább arra a 3 napra, mikor nászutunkat töltjük. De ezt Önök nem adhatják meg nekünk, ugyebár?!

Talán úgy érzi, Ön egy tisztességtudó ember, Ms Wingett, de tényleg, ha már egyszer elérte a "Fő Cikkirói" magasságot meg kellene értenie, hogy egy művésztől interjút a menedzsmentjén, az ügynökén vagy a sajtóirodáján át kérhet - ők ezért vannak. De Ön inkább úgy döntött, elküld valakit a házunkhoz, hogy becsöngessen az ajtónkon. A puszta tény, hogy levele a házunkban van, rossz érzéssel tölt el bennünket.

Sajnálom Fionna, ameddig a Mail nem változtat módszerein, nem tanul egy kis illemet és nem fejlődik ki a lelkiismerete, nem nyilatkozunk Önöknek. Nem kívánok ennél tovább menni. Mégis, talán közölhetik ezt a levelet, a kínos részek kihagyása nélkül, már ha a szerkesztőjének van mersze hozzá. Valami persze azt súgja, hogy nincs.

Sok szerencsét Fiona, remélem egy napon kap egy rendes állást.

Üdvözlettel
Brian May"

Briannek igaza lett: a Daily Mail nem közölte levelét.