Eseménynaptár
»
«
2021 Február
VHKSzCsPSz
 123456
78910111213
14151617181920
21222324252627
28      
Fórum hozzászólások
Hírlevél
 
Queen Musicland
 
Töpi gitár sztorija - az érdeklődőknek szeretettel

2001-09-05

 

Nos...ha az internetet böngésszük, elég sok "Red Special replikával" találkozhatunk szerte a világon, ami nem is csoda, hiszen ez a valóban egyedi külsejű és hangú gitár sokakat megihletett már az elmúlt 30 évben. Ugyanakkor mindegyik "kópia" egy kicsit más is, tehát rengeteg egyedi gitár fakad, ha úgy vesszük, ugyanarról a tőről. Magyarországon nem igen látni hasonló hangszereket, (és sajnos az áruk miatt a néhány évig gyártott Guild BM modellek sem voltak kaphatók nálunk, sem a 80-as, sem a 90-es évek elején) Személy szerint eddig csak egy hasonlót láttam itthon az enyémen kívül, amelyet egyik fanatikus klubtagunk készített saját kezével, s amelyet Brian szintén aláírt 1998-ban.



A saját gitáromnál nagyon fontosnak tartottam, hogy egy minden tekintetben tökéletes hangszer kerüljön a kezeim közé, így nem vállalkoztam a barkácsolásra, hanem felkerestem a hazai gitárosok körében méltán népszerű Medgyesi Tibor hangszerkészítő mestert, azzal a kéréssel, hogy készítsen nekem egy "Brian May gitárt". Teltek múltak az évek, aztán még mindig egyre csak teltek, de egyszer végre elkészült a mű, amely mind külsejében, mind egyéb tulajdonságait tekintve, leginkább talán a Guild Brian May modell első, 1984-es generációjához hasonlít. A Red Special-lel ellentétben a test tömör hondurasi mahagóniból készült, valamint a nyak is, amely nem annyira széles, mint az eredeti, mert szerettem volna, ha a saját kezemhez méretezzük. (Brian keze nagyjából az enyém kétszerese.) A fogólap ébenfa, jumbo bundokkal. A nyak profilja leginkább a Gibson Les Paulhoz hasonlít. Szintén apró különbség, hogy a testen körben futó szegély nem egészen hófehér, inkább csontszínű. Persze Brian-nek is a legszembeötlőbb különbség tűnt fel elsőként. Ez a Floyd Rose rendszerű, satus vibrátó. (Az első Guild-en Kahler satus megoldást alkalmaztak.) Brian saját bevallása szerint legtöbb problémája mindig is a maga tervezte, egyedi, de kissé rakoncátlan vibrátó rendszerrel volt. Arról nem beszélve, hogy egész pályafutása alatt a gitár elhangolódása okozta neki a legtöbb bosszúságot. Ezt el szerettem volna kerülni, és Tibi tanácsára a Floyd Rose mellett döntöttem, amely eddig jól bevált. A nyakon nem akartam olyan sok "pöttyöt", mint Brian, hiszen funkcióját tekintve a hagyományos jelölés is elegendő, és ezáltal is egyénibb lett az én hangszerem.



A pick-upok az első Guild szériához tervezett DiMarzio Brian May (BHM) modellek és itthon is kaphatók. Magam is a márkaképviselőnél vettem mind a hármat. Ezek az egytekercses (ún. single coil) hangszedők a szokásosnál nagyobb felületen fogják fel a húrok rezgését, ami által erőteljesebb a hangjuk. A hangszínük viszont a jellegzetes Brian May "orrhangot" idézi, tehát kevésbé fényes, mint pl. a Fender pick-upoké. A kapcsolórendszer az eredeti minden tekintetben pontos mása. A felső három kapcsoló ki, illetve be kapcsolja a hangszedőket, s ha kettő vagy több szól egyszerre, akkor nem az általános módon, párhuzamosan, hanem soros kötéssel adódik össze az egyes tekercsek hangja. Innen a single coil-okra általában nem jellemző, nagyon erőteljes hangzás. Az alsó sor pedig egyenként megfordítja a hangszedők fázisát. Ezek kombinálásával több mint 30 különböző hangszín érhető el csak a gitáron. Az egyik talán legismertebb a Brian által csak 'screemy'-nek (sikító) titulált kombináció. Ezt használta többek között a Bohemian Rhapsody-ban, a Somebody to love-ban, sőt a Save me vagy a Back Chat című szerzeményekben is. Nagy hangerőn hihetetlen felharmonikusok érhetők így el. Hatásos.



// Meg kell ezen kívül említenem néhány szintén fontos tényezőt a Brian May hangzás szempontjából. Kifejezetten meghatározó az ún. "treble booster" pedál, amely többek között lehetővé teszi, hogy a csöves erősítőn (kizárólag VOX AC30 jöhet szóba) mindössze a gitár hangerőszabályzóján állítva a kristály tiszta, csilingelő hangzástól egészen a legkeményebb torzított hangszínig bármi elérhető legyen. Ilyen pedált jelenleg egyedül a világon Greg Fryer ausztrál hangszerkészítő mester készít "Brian May Fryer Treble Booster" néven. Ezt használja Brian is. (És én is..) Pengetőként kizárólag a puha fémből készült és rovátkolt szélű, régi angol hat penny-s kerül Mr. May ujjai közé, amely szintén alakít a hangzáson.
(Saját meglátása szerint a "BM-hangzás" százalékokban nagyjából a következőképpen fejezhető ki: 40% Red Special, 30% treble booster, 30% VOX AC30.) (...Na és persze minimum ugyanennyi istenadta tehetség, amellyel csak ő rendelkezik.) //



Briannek személy szerint gitárom "nagyon szép mély" mahagóni színe tetszett a leginkább. Az, hogy mást is írt a hangszerre a szokásos autogramon kívül, talán még egyedibbé teszi a gitárt. Saját (és eddig egyetlen) 1983-as kiadású, a "Star Licks" sorozatban megjelent, oktató videójának végén ugyanis ezekkel a szavakkal engedi útjukra kellően megszállott követőit: "Sok szerencsét. Játsszatok jó dolgokat!" Mivel nekem ez a mondat nagyon tetszett, megkértem, hogy egyfajta mottóként ezt is írja a gitáromra. Így került a fára a "Do Good Things!" mondat is.
Igyekszem megfelelni neki...

Töpi gitár sztorija - az érdeklődőknek szeretettel