2002-02-04
Egy nem akármilyen levél, egyenesen Briantől!!!
"Jen - íme valami a lapod számára! Kicsit harciasabb a szokásosnál!!!
Volt tegnap este egy hihetetlenül OSTOBA műsor a tv-ben, melyben megállapították, hogy mivel - szerintük - nem voltak jelen hírességek a TABOO bemutató előadásán, az esemény sikertelen volt. A kommentárok különösen buták voltak (a darabról szólt az egész adás!!!) mert természetesen a bemutató előadás előtti este, a Gálánkon rengeteg nagy sztár volt jelen, így a két este alatt Boy George duplán nyert, hogy úgy mondjam. Hányom kell attól, ahogy ezek a síkhülye műsorvezetők egy ilyen szaros kis témán vicceskednek és okoskodnak. Van egy bizonyos fajtájuk, mely fontosabbnak érzi magát, ha sikerül a "hírességeket" kategórizálnia - vicces, ahogy a média igazi tehetségek és érdemekkel rendelkzők megalázásán fáradozik - lehet, hogy ettől a bemondók vagy a producerek fontosabbnak érzik magukat.
Mindenki, aki olyan hosszú időt harcolt a médiaháború frontvonalában, mint mi, azt kívánja, bárcsak eltűnne az angol nyelből a "híresség" kifejezés. Az eszme, hogy a művészet, a tudomány, a politika vagy éppen a sportban jelentőset alkotók valóban élvezik a hírnévvel együtt járó figyelmet, egy hazugság, melyet azok találtak ki, akik hasznot húznak ebből a kijelentésből: a sajtó emberei. Baromság. A hírnév ellehetetlenít mindenféle normális tevékenységet - elválasztja az embert a családjától, nyűggé teszi a társadalom számára, olyan csőcselék célpontjává tesz, akik megállás nélkül dedikáltatni akarnak valamit, hogy aztán haszon reményében értékesítsék. A hírnév az ember nyakába zúdítja fotosók egész seregét, akik kompromittáló helyzetben igyekeznek lekapni, hogy vagyonokat kapjanak a képekért.
Komolyan, az ember inkább marad otthon, minthogy szembenézzen ezzel a horrorral. És pontosan ezt tesszük manapság az esetek legnagyobb részében, hacsak nincs valami, amit tényleg nagyon meg akarunk nézni mi, vagy a gyerekeink.
Igen ám, de mivel "hírességek" vagyunk, az otthonunkat elárasztják a levél és fotókérelmek, dedikálva persze, a kérelmezőnek, és egyet a mamájuknak is, és egy pár zoknit ha lehetne; adományt kérnek alaptíványoknak, meghívnak mindenféle fellépéskre, különleges tárgyakat várnak aukciókra; a kérések egy része valódi, más részük teljesen hamis, megintcsak olyanoktól, akik nyerni akarnak rajtad, és ha nem vigyázol, könnyen az egész napod rámegy hogy eldöntsd, kinek mondasz igent és kit raksz a "talán később" mappába. Szarul érzed magad tőle. Minden idődet a szemét feldolgozásával töltöd.
Van tovább is, de már unom! Szóval van még aki azt hiszi, klassz híresnek lenni? Mert úgy könnyű kigúnyolni az embert? Próbálja ki öregem, csak egy hétig.
A francba.
Bri.
Ja, és a TV műsorban az el sem hangzott, hogy Charlotte Church ott volt a Taboo bemutatóján - ő mindössze a jelenlegi legjobb szoprán énekesnő a világon... remélem, jó emberek veszik körül, akik megvédik a "hírnévtől" és hagyják, hogy kibontakoztassa a tehetségét.
Végezetül egy idevágó idézet George Harrisontól: "Sikeres akartam lenni - nem híres!" Nyugodj békében, George - nagyszerű ember, igazi úriember voltál..."
Hát ezt írta Brian. Aztán néhány nappal később enyhén kiegészítette:
"Amúgy, csakhogy egyértelmű legyen - sosem az igazi Queen rajongók keserítik meg az életemet - hanem az ügyeskedők, akik egyre többen vannak!!!!
És nem panaszkodom az életemről - nagyon kiváltságosnak érzem magam - és általában jól boldogulok, köszönöm - csak belemerültem a kedvenc sportomba, hogy nevetségessé tegyem a bohócokat, akik biztos média-fedezékükből cikiznek másokat...
Cheers,
B."
|
|
English
