2002-02-11
Újabb levél Briantől:
"Oh Istenem - megnéztem egy "tiszteletlen" weblapot - egy jó barátom ajánlotta a figyelmembe. Ok, amúgy is rossz napom volt, nehéz pillanataim voltak családom majd minden tagjával, kicsinek, fáradtnak éreztem magam és azon tűnödtem, jó vagyok-e egyáltalán bármire - aztán megnéztem ezt a weblapot, azt gondolván, talán vicces lesz és fel fog dobni. Talán nincs humorérzékem, de rosszul lettem tőle. Örülök, hogy láttam, mert tudom kell, mi folyik a hátam mögött - enélkül még nagyobb baromnak néznék ki, azt hiszem. Vicces, ahogy az emberek nagy része valószínűleg nevet rajta - de mikor te vagy a vicc tárgya, csak kicsinek, szomorúnak, jelentéktelennek érzed magad tőle, és csaknem túl elkeseredettnek ahhoz, hogy ideges legyél.
Nevetnem kéne? Mikor úgy érzem, hogy a folyamatos adni-akarásom, minden harcom a kiválóságért és becsületességért, vagy hogy klassz ember legyek, ide vezetett? Ilyennek látnak az emberek - nevetség tárgyának. Jobb, ha megtanulom elfogadni, azt hiszem. Biztos vagyok benne, sokan tették már meg előttem. Elámulok és megrökönyödöm azon, hogy az emberek még mindig érdekes témának tartják a hajamat - sok hülye hiszi azt, hogy dauerolt, vagy paróka.... ha próbálnának utánajárni, rájöhetnének, hogy kölyökkoromban próbáltam kiegyenesíteni - így tesz az ember, ha elégedetlen a külsejével, aztán rájöttem, hogy így vagyok ÉN, és azt mondtam: Let It Be.
Borotváljam kopaszra a fejem, hogy komolyan vegyenek?! Miért csak a külsőségek érdeklik az embereket? Vagy egyszerűen az embereknek kell valaki, akit gúnyolhatnak, mert ettől nagyobbnak, és kevsébé irigynek érzik magukat??? Azon tűnödöm, hogy ez a srác (???) a gyűlölet, bosszantás, miatt töltötte élete jópár óráját az oldal összeállításával, avagy pusztán csak annyira érzéketlen, hogy fel sem méri, mennyire megbánthat valakit...
Oh, persze, mikor halott leszek, talán érdemesebb lesz hallgatni a dalaimat, mint engem bámulni, vagy gúnyolni... Vicces, hallom ahogy Freddie valami hasonlót mond... igaza volt, teljesen, mint oly gyakran. Mint például, hogy törődnöd kell magaddal, mert átkozottul kevesen teszik meg neked ezt a szívességet...
Itt az ideje megtanulnom ezt.
Az igazi irónia abban lakozik, hogy e soraimmal is csak növelem azok számát, akik kíváncsiak lesznek arra a szarra. Hát legyen. Biztos vagyok benne, olyanok is akadnak köztük, akik biztosak benne, hogy titkon nekem is tetszik...."
|
|
English
