Eseménynaptár
»
«
2024 Március
VHKSzCsPSz
     12
3456789
10111213141516
17181920212223
24252627282930
31      
Fórum hozzászólások
Hírlevél
 
Queen Musicland
 
"A Verő velem van" - Madai interjú

2003-12-18

 

Egy időben úgy emlegették a zenésztársak: "a Profi". Tény, hogy Madai Zsolt az ország talán legnagyobb dobosa - 196 cm magas. Lehetne a magyar StarWars klub vezetője, vagy éppen humorista is, de ő dobos lett, méghozzá nem is akármilyen. Miközben újabb és újabb egyedeket tanít a ritmusok és technikák fortélyaira, állandó tagja az After Crying és az Avocaldo zenekaroknak. Körbezenélte a glóbuszt Belgiumtól Venezuelán és Mexico Cityn át Lengyelországig, emellett meghívottként a jóég tudja, ki mindenkivel lépett már színpadra szépséges koncerttermeinkben. Innen indult a Queen klubból, és december 22-én ide tér vissza egy estére...

A világ számos pontján jártál, zenéltél az elmúlt években. 2003 karácsonyán a Petőfi Csarnokban fellépni előrelépés, vagy visszalépés a számodra?
Semmiképpen sem visszalépés. Hogy előrelépés lesz-e, azt csak a koncert után fogom tudni magamnak megválaszolni. Az After Cryinggal tényleg rengeteg helyen jártam, de a Pecsában már 1991 óta minden évben fellépek valamilyen Queenhez köthető formációval, tehát olyan ez, mintha "hazajárnék". És szívesen teszem, ugyanazzal a lelkesedéssel, amellyel 86-ban megszerettem a Queent. Egy kicsit kötelességemnek is érzem, hogy ápoljam és népszerűsítsem a Queen munkásságát. Ha ezt úgy tudom tenni, hogy minden évben jobb-és jobb produkciót próbálunk létrehozni (zeneileg), és sikerül szórakoztatni a közönséget, akkor minden koncert előrelépés, függetlenül attól, hogy 20-an vagy több ezren hallgatják. Természetesen ez nem a mi sikerünk, mi csak interpretáljuk a Queen szerzeményeit.



Brian hangszeréről és Freddie hangjáról köztudott, hogy nagyon markáns alkotóeleme volt a Queen hangzásának. A dobról mint hangszerről, illetve Roger játékáról azonban elég keveset hallani. Mesélnél róla?
A dobfelszerelés kialakulásának vázlatos története: az első 20 fekete rabszolgát 1619-ben vitték Afrikából Észak Amerikába. Ezzel kezdetét vette a rabszolgakereskedelem, amely egészen a XIX. század közepéig tartott. A feketék ősi, magukkal hozott zenei kultúrája hamarosan keveredett a civilizáltabb nyugati zenékkel. A szoros együttélés miatt átveszik az európai népzenék bizonyos vallási és világi formáját. Az újonnan kialakult ún. afro-amerikai népzenének két fő ága keletkezett: a dél-amerikai és nyugat-indiai, illetve az észak-amerikai folklór. A két területen más-más irányba fejlődött a fekete folklór. Dél-Amerikában, ahol a római katolikus vallás a meghatározó, a feketék sok szertartáson vettek részt, s sokszor azonosították a katolikusok Istenét a sajátjukkal. Ezért a szertartásaikon gyakran előkerültek a dobok, hogy felidézzék az ősi isteneket szimbolizáló ritmusképleteket, improvizációkat. Délen kevesebbet foglalkoztak a fehérek azzal, hogy mivel töltik a feketék munka után a dolgukat, így itt tovább megmaradtak az ősi zenei hagyományok. A feketer zenekarok fő eleme a dob-kórus volt, melyhez melodikus hangszerek kapcsolódtak (marimba, sansa, fuvolaszerű fúvós). A beat-es alaplüktetést az ütősök adták a különféle dobokkal, csörgőkkel. A dob-kórust és az egész zenekart a master-drummer tartotta össze. Északon nem tűrték a feketék kultikus hagyományait, szigorúan ellenőrizték őket, s ha nem akadt dob előkerültek az utca tárgyai, szerszámok, a tapsolás és a dobbantás, tánc, éneklés. A polgárháború befejeződésekor 1865-ben sok katonazenekar feloszlott, és az így kiárusított olcsó hangszerekhez sok fekete is hozzájutott. Az 1880-as években jöttek létre az ún. spasm band-ek, melyekben két bőrből készült dob, egy kisdob, egy nagydob, egy csörgő és néhány melodikus hangszer szerepelt. Főleg vidéken jöttek létre a washboard band-ek melyekben a doboztól kezdve a teknőkön át a súrolókeféig mindent hangszerként használtak. Ebben az időszakban, vagyis a múlt század végén találjuk meg a dobfelszerelés kialakulásának gyökereit. Az ekkor alakult különböző fúvószenekarokban, marching band- ekben már használtak nagydobot, pergődobot és cintányérokat. A nagydobot és a pergőt még a dobos a mellére erősítve hordta. A századvégi első jazz zenekarokban került stabil helyzetbe a nagydob, melyet már pedállal (lábgéppel) szólaltattak meg. Így a teljes dob- kórust már egy személy szólaltatta meg. Az első dobfelszerelések igen egyszerűek voltak: egy pergődob, egy hatalmas méretű nagydob (24"-40"-ig) és az arra felerősített, függesztett cintányérból állt. A lábcin őse, és a tomok elődje (egy pogácsa alakú kínai dob) csak a 20-as évektől része a szerelésnek. Hamar rájöttek, hogy a nagydobra különböző állványokat, tartókat lehet rögzíteni. A nagydob abroncsaira felszerelt jazzdob- asztalon megtalálhatók voltak a különböző kisebb ütőhangszerek és verők. Az 1930-as évek végétől a nagydobok kisebbek lettek, megjelentek a nagyobb méretű ún. ride cintányérok, és fő alkotórészé vált a nagydobra szerelt duplabőrös tom ill. az állótom. A többfajta cintányér használata nélkülözhetetlenné tette a saját lábon álló állványok megjelenését. A 70-es években a rockzene megjelenésekor már két felsőtom tartozott az un. standard set-hez, és a fémből készült alkatrészek, állványok masszívabbakká váltak. A mai napig a legkülönbféle dobfelszerelés összeállítások léteznek, melynek méretei, elemei függnek az adott zenei környezettől és a dobos (zenész) egyéniségétől.


Tehát Roger Taylor... leszögezem, hogy nagyon szeretem Roger Taylort, és nem biztos hogy jó ifjúkori kedvencünkről jellemzést adni, de megpróbálom szigoúan szakmai szemmel. R.T. nem tartozik a technikás dobosok közé, de nem is érdekli a technikai megközelítés (ő maga mondta több interjúban). Soha nem tanult dobolni, mások játékát hallgatva, igazi autodidaktaként fejlesztette tudását. Nem írta be magát a dobos szakma nagykönyvébe, mint pl. Gene Krupa, Buddy Rich, Tony Williams, Steve Gadd, Billy Cobham, Vinnie Colaiuta. Az igazi innovátorok mindig sokféle formációban, sokféle zenei stílusban alkottak és alkotnak, vagy legalább ismerniük kell a különböző játékmódokat. R.T és a Queen viszont EL TUDTA HITETNI, hogy kicsit jazzesen, kicsit dixisen, kicsit countrysan is tudnak játszani. És ez csak kevés rockzenekar sajátja. R.T. nagyon muzikális, alkalmazkodó. Pl a Jazz lemezen legalább 4 féle szerelésen játszott, olyan összeállításún mely a legjobban megfelelt a szám hangzásvilágának. A régi lemezeken a dob is inkább komponált szólamot játszik, semmint egyszerű kíséretet. Brian nyilatkozta, hogy Roger nagyon pontosan játszik a stúdióban. Ez biztos így van, azonban élőben, főleg a 70-es évek végéig a koncerteken bizony sokszor inkább John és Freddie zongorajátéka hozta a pontosabb tempót mint Roger és Brian. A 80-as évekre sokkal kiforrottabb lett R.T. játéka. De ne felejtsük el, hogy hősünk énekel, zenét szerez és gitározik is. Nekem Roger inkább rocksztár, mint "csak" dobos. Ő a Queen teljes jogú negyede aki szívből játszik és energikus, ami az igazi rock alapja.

Milyen összetételű dobon játszol majd 22-én?
DRUMS: Drum Workshop Collector's Series Maple in Tobacco Burst Speciality Lacquer finish
1. 22×18" bass drum
2. 14×6.5" Craviotto Solid Maple Snare
3. 14×5" Collector' series Bronze Snare
4. 8×8" tom
5. 10×9" tom
6. 12×10" tom
7. 14×12" floor tom
8. 16×14" floor tom
9. 8×5" Yamaha Club Jordan Snare
10. 6" Dixon mini timbales
11. 8" Dixon mini timbales

CYMBALS: SABIAN
a. 20" HH Dark Chinese
b. 10" HH Chinese Kang over 12" HH Splash
c. 8" Radia Cup Chimes over 17" HH Thin Crash
d. 14" HH Regular Hats or 13" HH Fusion Hats
e. 6" HH Splash
f. 8" HH Splash
g. 10" HH Splash
h. 6" Pro Splash over 12" HH Splash
i. 20"HH Medium Ride or 21" HH Raw-Bell Dry Ride
20" HH Jazz Ride
21" Will Calhoun Ride
j. 12" AA Mini Hats
k. 14" HH Mini Chinese
l. 7" Radia Cup Chimes over 15" HH Thin Crash
m. 9" Radia Cup Chimes over 18" HH Thin Crash

Főleg jazzt dobolsz, amihez képest a Queen rock és pop motívumai egyszerűbbnek tűnnek. Tényleg így van?
Sajnos egyre nehezebb a jazz illetve a média által kevésbé dédelgetett stílusokat játszó formációk sorsa. De nem hagyjuk magunkat! A Queen dobszólamai nem komplikáltak, de sokat kell hallgatni, hogy stílusos legyen. Mint minden rock kíséretnél itt is nagyon fontos a dinamizmus, illetve a jó tempó. Vagy összeáll és "üt" vagy nem. Nyitott fülek kellenek, együtt kell hogy lélegezzen a zenekar. Rockot dobolni nem nehéz. Rockot JÓL dobolni NAGYON NEHÉZ.

Van tér improvizálni a Queen Emlékzenekar koncerten, vagy az eredeti verzió visszaadására törekedtek?
Van, természetesen. Persze fontos az arányérzék, hogy hol és mennyit. De néha megbeszéljük, hogy valamely számot játsszuk kicsit szabadabban. Most a Dreamer's Ball lesz ilyen, melyet én sem másolok. Nem is tetszik, ahogy Roger ezt dobolta a Live Killersen. Sőt a régebbi Queen lemezek dob-soundja sem tetszik. Számomra túl sok a cíneken a "suhogás", nem konkrét amit hallok. Ez a nagy termekben, messziről mikrofonozott dobfelvételekből adodott. De ez ízlés dolga. Próbájuk visszaadni az eredeti koncertverziók hangulatát, de persze belecsempésszük a saját játékunk jegyeit is, de azt hiszem ez belefér.

Nézzünk egy nehéz kérdést: van olyan Queen dal, amit nagyon szívesen játszanál december 22-én, de lehetetlen színpadon előadni?
Minden Queen dalt elő lehetne adni élőben, de persze nem ezzel a 2 gitár, billentyű, dob felállással. A Queen II. "B" oldalát vagy az Innuendo lemezt szívesen játszanám jó sok közreműködővel. De most is lesz olyan kedvencem, amit még nem játszottunk...

Ha jól sejtem, a Te ismeretségeid révén van billentyűse, basszusgitárosa, énekese és három gyönyörű vokalistája a Queen Emlékzenekarnak. Gyakorlatilag Te tanítod be nekik a dalokat, vagy kottából készülnek fel?
A válasz: igen. De rengeteg dolgom nincs senkivel külön. Hárs Viktornak adunk kottákat, cd-t és lejegyzi magának a szólamait, profi. A vokálos lányok is maguk dolgozzák ki, hogy ki melyik szólamot énekli, hivatásos énekesnők - és nagyon megszerették a Queen zenéjét. Sok könnyűzenész nem ismeri a Queen "igazi" munkásságát (a klasszikus zenészek viszont annál inkább). Kálmán Laci ezer éve játszik velünk, igazi barát, akinél apró sárga cetliken megtalálható a Queen munkássága, akkordok formájában. Bátky Zoltán énekes pedig a Queen-en (is) nőtt fel. Ma már az egész csapatnak örömzenét jelent egy Queenes buli.

A dobok és cintányérok erdeje mögött, hangfalakkal körülvéve honnan tudni, hogy sikeres-e a buli, tetszik-e az embereknek?
Ez attól függ, hogy milyen stílust játszol, és hogy milyen helyszínen. Egy kis klubban ha jazz-t vagy fusiont játszom látom, ha figyelnek, érzem a jelenlétet, a figyelő tekinteteket. Ha latinos zenét játszol, és hamar táncolnak, akkor jó lesz a buli. Ha nagy fesztiválon játszom, és már egy bemelegedett közönség fogad, az visszahat rám, és megszázszorozza a koncentrációt. Ha színházi, pl. zeneakadémiai koncert van az After Cryinggal, akkor az első tapsból kiderül minden.


"...nem elég, ha a muzsikus kiadja magából a muzsikáját. Az is feladata, hogy eljuttassa azt valaki másnak a bennsejébe...
... az alkotás pillanata, a kommunikáció pillanata is egyben. Mikor a mű egyik elméből a másik elmébe megy át, hogy művészetté váljon."
G.K. Chesterton

Képek: 01 - Fehér Bertalan, 02, 03, 04 - RitmusDepo.hu