És azt mondjuk: örökre ittmaradsz - hát mit teszel? megszólítgatsz minket, mint lábadhoz került köveket? Hisz minket akartál, negyvenöt éves, id?telen.... A napnak épp annyi az értelme, mint amennyit ránksüt, a víznek annyi, mint amennyit felold bel?lünk: a hangod, ki megfogadja, útra kel, és végiglépked e csillagösvény szélén, hol nem érezhet? a nagy szürkeség... csak a nagy kékség, a nagy kékség.